A harcművészetet nem véletlenül tartják tényleges művészetnek. A finom mozdulatok, letisztult ruhadarabok, a gyakorlatokhoz illő tatami mind hozzájárulnak a tökéletes összhang létrejöttéhez. Amiben a legtöbb ember csak verekedést lát, az a valóságban sokkal többet jelent.
Általában ezen sportok mögött teljes szellemi rendszerek állnak, amelyekben a mozgásformát űző művész a mozdulataival fejezheti ki önmagát. Egy festő gondosan választ a különböző vastagságú ecsetek között és a legmegfelelőbb színeket teszi egymás mellé, nem merül el a részletekben, hanem előre látja azt az összképet, amiben utána az emberek gyönyörködnek.
Ehhez hasonlóan, a harcművészetet végző is egy hasonló folyamaton megy keresztül. A tatami nyújtja a biztos talajt, ahol a mű megszületik és mindenki a csodájára válik. Nem feltétlenül a győzelemre koncentrál, hanem az elejétől a végéig felépít minden mozdulatsort, ami végül egy egésszé áll össze. A hosszú évek gyakorlata alatt pedig a saját életükre vetítenek ki minden versenyt.